Magyarországon mára olyan politikai és médiakörnyezet alakult ki, ahol a propaganda, a manipuláció és a félretájékoztatás soha nem látott mértékben mérgezi a közbeszédet. Képviselők, miniszterek, sőt maga a miniszterelnök is következmények nélkül hazudhatnak a Parlamentben. Ráadásul mindezt külföldi érdekekhez kapcsolódó pénzügyi és politikai támogatások is erősíthetik.

Ez már nem egyszerű politikai küzdelem. Ez a demokrácia elleni bűncselekmény – annak politikai és társadalmi értelmében. Mert ha egy társadalom tagjai egymással összeegyeztethetetlen „valóságokban” élnek, a demokratikus vita helyét előbb-utóbb az ellenségkép, a gyűlölet és a konfrontáció veszi át.

Ennek végső következménye pedig akár egy olyan társadalmi konfliktus is lehet, amelyet ma még elképzelni sem szeretnénk.

The post A demokrácia elleni bűncselekmény appeared first on Rampasek László A..

Az alkotmánymódosítás minden demokratikus jogállamban kivételes jogalkotási eszköz. Az alkotmány feladata nem a napi politika kiszolgálása, hanem olyan tartós szabályrendszer megalkotása, amely korlátozza a mindenkori politikai többség hatalmát. Éppen ezért minden alkotmánymódosítás túlmutat önmagán: arról is szól, hogyan viszonyul egy kormány a jogállamiság és a demokratikus önkorlátozás elveihez.

Ezt az elvet korábban a Fidesz–KDNP kormányzása idején is következetesen képviseltem, és ugyanezt az elvet tartom irányadónak a jelenlegi, kétharmados TISZA-kormány esetében is. A jogállamiság nem változhat attól függően, hogy éppen ki rendelkezik parlamenti többséggel. Ha ugyanazt a lépést tegnap kifogásoltuk, akkor ma sem nevezhetjük elfogadhatónak pusztán azért, mert más politikai szereplő hajtja végre.

A 17. Alaptörvény-módosítás ebből a szempontból számomra súlyos alkotmányelméleti kérdéseket vet fel. Különösen azért, mert a módosítás olyan közjogi tisztségek betöltését is érinti, amelyek mandátumát eredetileg éppen azért határozta meg hosszabb időre a jogalkotó, hogy azok ne váljanak a mindenkori parlamenti többség közvetlen politikai befolyásának eszközévé. A közjogi intézmények stabilitása nem technikai részlet, hanem a demokratikus jogállam egyik garanciája.

Nem véletlen, hogy a kormányváltás előtt több alkotmányjogász és közéleti szereplő is megfogalmazta saját elképzeléseit a jogállami átmenet alkotmányos kereteiről. Ezek közé tartozik a Reconstitutio kezdeményezés is, amely szerint a jogállam helyreállításának is alkotmányos önkorlátozással kell történnie. Éppen ezért különösen fontos kérdés, hogy a később elfogadott alkotmánymódosítások mennyiben felelnek meg ezeknek a korábban megfogalmazott elveknek.

Különösen aggasztó az a körülmény, hogy a közéleti nyilatkozatok alapján előbb politikai követelésként jelent meg egyes tisztségviselők távozásának igénye, majd ezt követte az alkotmánymódosítás. Ha egy alkotmány módosításának elsődleges gyakorlati következménye egy konkrét politikai helyzet rendezése vagy meghatározott tisztségviselők eltávolítása, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy az alkotmány továbbra is általános és absztrakt normaként működik-e, vagy fokozatosan a politikai küzdelem egyik eszközévé válik.

A jogállamiság lényege nem az, hogy a “jók” kezében nagyobb hatalom lehet, mint a “rosszak” kezében. A jogállamiság lényege éppen az, hogy a hatalom gyakorlásának korlátai minden kormányra egyformán vonatkoznak. Az alkotmány feladata nem az, hogy megkönnyítse a mindenkori többség politikai céljainak megvalósítását, hanem az, hogy megakadályozza a hatalom túlzott koncentrációját, és biztosítsa az intézményi folytonosságot, a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot.

Nem állítom, hogy minden alkotmánymódosítás szükségszerűen jogállam-ellenes. Azt sem állítom, hogy a korábbi rendszer minden intézménye változatlan formában fenntartható lett volna. Azt azonban igen, hogy a jogállam nemcsak a céljaiban, hanem az eszközeiben is megmutatkozik. Ha a politikai változás alkotmányos garanciák feladásával valósul meg, akkor fennáll annak veszélye, hogy a demokratikus intézményrendszer hosszú távú stabilitása sérül.

Ezért számomra nem az a legfontosabb kérdés, hogy a 17. Alaptörvény-módosítás rövid távon politikailag előnyös vagy hátrányos volt-e. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy milyen precedenst teremt. Ha egyszer elfogadjuk, hogy egy kétharmados parlamenti többség alkotmánymódosítással megváltoztathatja a már fennálló közjogi jogviszonyokat és a politikai helyzethez igazíthatja az alkotmányt, akkor ugyanezt a lehetőséget a jövőben minden más kétharmados többség is sajátjaként fogja értelmezni. Ez nem a jogállam megerősítésének, hanem az alkotmány politikai eszközzé válásának veszélyét hordozza.

A demokratikus alkotmányosság egyik legfontosabb ismérve az önkorlátozás. Az a politikai közösség, amely valóban jogállamot kíván építeni, nem csupán a korábbi hatalom jogsértéseit bírálja, hanem saját magára nézve is elfogadja ugyanazokat az alkotmányos korlátokat. A jogállam hitelessége ugyanis nem azon múlik, hogy kik vannak hatalmon, hanem azon, hogy a hatalom gyakorlói hajlandók-e ugyanazokat a szabályokat tiszteletben tartani akkor is, amikor azok éppen saját politikai mozgásterüket korlátozzák. A demokratikus jogállam valódi próbája mindig az, hogy a győztes képes-e lemondani olyan eszközökről, amelyek ugyan jogilag elérhetők, de alkotmányos kultúrája és önkorlátozása alapján nem tartja helyesnek alkalmazni.

The post Alkotmánymódosítás vagy alkotmányos önkorlátozás? appeared first on Rampasek László A..

1. független a bíróság,
2. szabad a választás,
3. és az alkotmány mindenki fölött áll.

A 2026. júliusi magyarországi folyamatok mindhármat felszámolták.

• Az alkotmánybírák és az államfő leváltása megszüntette a független igazságszolgáltatást.
• A mandátumkorlát megszüntette a szabad választást.
• A módosítás önkényes, eljárásrendet mellőző elfogadása megszüntette az alkotmány felsőbbségét.

Tehát: Ami itt történik, az a jogállamiság és a demokrácia megszűnése. Ez nem politikai állítás, hanem azoknak a definícióknak a logikai alkalmazása, amelyeket maguk a demokratikus államok is használnak.

Aki ezt vitatja, annak vagy újra kellene definiálnia a demokráciát, vagy el kellene ismernie, hogy ami Magyarországon van, az már egy új, autoriter rendszer.

The post Nem vélemény, hanem tény appeared first on Rampasek László A..

Mikor és hogyan alakult ki, hogyan működik és mi is voltaképpen az emberi intelligencia? A szerző hatalmas anyagismeret birtokában tekinti át és gondolja végig a tárgy lehetséges összefüggéseit, korántsem laikusként ugyan, mégis távolabbról és ezért merészebben, mint azok a szaktudósok, akiknek kutatásait, kísérleti eredményeit menet közben ismerteti.

The post Carl Sagan – Az éden sárkányai appeared first on Rampasek László A..