A jelenlegi európai kibocsátási kvótarendszer (EU ETS) egyik legnagyobb problémája, hogy a karbonár – vagyis az egy tonna szén-dioxid kibocsátásáért, kvázi szennyezési engedélyért fizetendő összeg – nagyságrendileg 100 euró alatt marad. Ez a piaci ár azonban köszönőviszonyban sincs a tudományosan megalapozott társadalmi károkozási költséggel, amely meghaladja az 1300 eurót tonnánként. Ez azt jelenti, hogy a társadalom egésze több mint tízszer akkora kárt szenved el minden tonna kibocsátott CO₂ után, mint amennyit a kötelező piacon fizetni kell érte.

A kvótarendszer valójában nem a kibocsátás valós csökkentését ösztönzi, hanem egy mesterkélt, spekulációra is lehetőséget adó karbonárat tart fenn, amely elsősorban a piacok igényeit szolgálja ki. A rendszer gyakran inkább politikai- és pénzügyi érdekeket elégít ki, mintsem a valós éghajlatvédelmi célokat. Brüsszel számára ez a rendszer egy újabb bevételi forrásként is működik – nem ösztönzőként, hanem kvázi adóként – amely a tagállamok vállalatain keresztül az uniós költségvetést gyarapítja. Ez az elvonás ugyanakkor csökkenti a vállalatok mozgásterét, hogy önállóan és hatékonyan fektethessenek fenntarthatósági és kibocsátáscsökkentő fejlesztésekbe.

Folytatás – tovább a cikkre >>

The post A karbonár már régen elszakadt a valóságtól appeared first on Rampasek László A..